Egy fiatal
atya éppen újmiséjét akarta bemutatni. Az ünnepi szónok váratlanul
megbetegedett és a kolostor tagjai közül senki sem mert készület nélkül
a szószékre lépni. Ekkor a kolostor előljárója valami különös
sugallatra Antalhoz fordult és megkérdezte:
- Nem vállalnád el a szónoki tisztet?
Antal beleegyezően bólintott és rövid fohász után a szószékre lépett.
Rendtársai csodálkoztak bátorságán és valamennyien kudarcra
számítottak. Várakozásukban azonban alaposan csalódtak. Antal olyan
bölcsen beszélt a papi szolgálatról, hogy ámulatba ejtette hallgatóit.
Mikor lelépett a szószékről, mindenki úgy vélte, Isten rendkívüli
szónokkal ajándékozta meg Szent Ferenc rendjét. Meg is bízták, hogy
városról városra járva prédikáljon az embereknek. Beszédei hallatára
megteltek a templomok, megtértek a bűnösök. Mikor pedig nem fértek be a
templomba, Antal a piactereken tartotta beszédeit.
Így folytatta ezt éveken át, de lassan megfogyatkozott ereje.
Ekkor Pádua városában telepedett le é csak itt prédikált. Ha
meggyengült szíve meg is akadályozta az igehirdetésben, azért minden
úton-módon szolgálni igyekezett Isten népét.
Élt abban az időben Verona városában egy Ezzelinó nevű zsoldosvezér.
Kegyetlen ember volt, sok ártatlan vér tapadt kezéhez. Városokat
gyújtott fel és mitsem törődött a pápa fenyegetéseivel. Mikor ezt Antal
megtudta, elhatározta, hogy fölkeresi a kegyetlen vezért. Ezzelinó
katonái társaságában fogadta a híres barátot. Antalt nem ijesztették
meg a fegyveresek és bátran, keményen megmondta az igazságot.
- Vajon meddig akarsz még dacolni Istennek, te kegyetlen zsarnok? Vagy
talán azt hiszed, hogy Isten nem hallja az ártatlan emberek
jajkiáltását? Jaj neked, ha nem változtatsz bűnös életeden!
A teremben tartózkodó zsoldosok kardjukhoz kaptak, hogy végezzenek a
vakmerő pappal. Ezzelinó leintette őket. Úgy meghatották a barát
szívből jövő szavai, hogy megadta magát. Letérdelt Szent Antal előtt és
ígéretet tett élete megjavítására.
Ez volt Szent Antal utolsó útja. Ettől kezdve nem hagyta el a kedves
Páduát, mert a betegség egyre inkább elhatalmasodott rajta. Nehezen
kapott levegőt és ezért az egyik fa lombjai között helyezték el a
függőágyban. Ekkor már a város közelében egy gazdag tisztelőjének
kastélyában lakott. Itt jobb volt a levegő.
