Mikor közeledni érezte halálát, arra kérte társait, hogy vigyék vissza Páduába, ott szeretne meghalni. Útnak is indultak, de csak a város széléig értek. Itt felvette a betegek szentségét és közben Mária hálaénekét imádkozta:

Magasztos ének zendül szívemben,
Ujjongó dal megváltó Istenemnek,
Ki szemre vette szolgáló cselédjét,
S boldogja lettem minden nemzeteknek.

Mosolyogva költözött át a mennyei hazába, hogy találkozzon azzal a Jézussal, akit egész életében hirdetett.
Az elmúlt században egy francia lelkipásztor, Szent Antal nagy tisztelője, fölállította templomában szobrát és alatta egy perselyt helyezett el ezzel a felirattal: Szent Antal kenyere. Ami pénz összegyűlt, kiosztotta a szegényeknek. Példája azóta elterjedt az egész világon. Ez a magyarázata, hogy minden templomban megtaláljuk Szent Antal szobrát és a perselyébe dobott pénzt a rászorulóknak ajándékozzuk. Elsősorban tehát nem a pénzünkkel, hanem a szegények iránti szeretetünkkel nyerjük el kéréseink teljesülését.