A pápa által júniusban felállított új testületnek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának a feladata a keresztény hittől eltávolodott nyugati világ újraevangelizálása. Mitől fog működni az új evangelizáció, és mi a szerepünk benne?
A pápát és az egyházi vezetőket régóta nyugtalanítja a nyugati világ rohamos szekularizálódása. Olyan helyeken, ahol ötven éve még erősen élt a hit – Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, az Egyesült Államok északkeleti részén, Québecben –, néhány évtized leforgása alatt nemcsak hogy visszaesett a gyakorló katolikusok száma, hanem a közélet és kultúra radikálisan hitellenessé vált: a gyakorlati ateizmust próbálják „államvallássá" tenni, miközben nagy erőkkel támogatják a kereszténység üzenetével homlokegyenest ellenkező abortusz- és eutanáziatörvényeket, házassági és oktatási-nevelési stratégiákat.
Egy-egy vatikáni testület létrehozásakor mindig valamilyen fontos cél kap intézményi hátteret. Az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának felállítása azt jelzi, hogy az egyház lépéseket kíván tenni – a pápa szavaival – „a keresztény hit és az egyházhoz tartozás megértésének súlyos krízisében". 2009 márciusában a világ püspökeihez írt levelében Benedek pápa így fogalmazott: „E pillanatban történelmünk valódi problémája, hogy Isten eltűnőben van az emberiség látóhatáráról, és az Istentől fakadó fény halványulásával az emberiség irányvesztetté válik, aminek romboló hatása egyre nyilvánvalóbb."
Egy vatikáni hivatal azonban, bármilyen kiváló munkatársakat alkalmaz is, nem képes újraevangelizálni a nyugati világot. Az új evangelizáció csakis azok világméretű összefogásával valósulhat meg, akik még hisznek Krisztusban. A II. Vatikáni Zsinat hangsúlyozta, hogy a misszió nem néhány missziós rend „szakembereinek” feladata, hanem az egyház minden tagjáé. A XX. századi missziók során, amikor az egyház egy-egy afrikai faluba el akarta vinni az evangéliumot, először nem hithirdető misszionáriusokat küldött, hanem egy-két keresztény családot keresett, akik vállalták, hogy odaköltöznek, és életükkel tesznek tanúságot a hit igazságairól. A kereszténységtől eltávolodott nyugati világ sem elsősorban az új pápai tanács dokumentumai hatására fogja újra befogadni az evangéliumot, hanem olyan keresztények életpéldája nyomán, akik a Krisztussal való őszinte, állandó, boldogító találkozásban élnek, és másokat is meghívnak ebbe a közösségbe.