Érdeklődők, nyitottak, keresők. Tanultak eddig is. Vártak eddig is. Most eljött az idő, a nagy találkozás ideje. Lelkesen, izgatottan készültek a nagy eseményre. 3 hónap tanulás, 2 sikeres vizsga, életgyónás és sok-sok ima után Pünkösdvasárnap, a 9 órás szentmisén 40-en járultak először szentáldozáshoz.
Jézus várásukból, készülődésükből szemezgetünk. Belepillanthatunk érzelmeikbe, gondolataikba.
Eltöprenghetünk rajta, hogy vajon nekünk mit jelent a szentáldozás? Rutint vagy találkozást? Ostyát vagy Jézust? Gyors imamormolást vagy meghitt egyszeri pillanatot? Túlesünk rajta vagy készülünk rá? Egyáltalán: élünk a lehetőséggel, hogy Jézust magunkhoz vegyük?
Érdemes megízlelni és megszívlelni elsőáldozóink őszinte, szívből jövő gondolatait. Tanuljunk tőlük Jézus várást, találkozást, Isten-szeretetet!


Én úgy várom Jézust, hogy sokkal jobb leszek és nem hazudok a szüleimnek. Nem leszek telhetetlen és megpróbálom úgy várni Jézust, hogy tiszta legyen a lelkem.