|
|
|
|
Dr. Kerényi Lajos: Visszaemlékezések
|
Elmondok
egy másik történetet is, amely ugyancsak a fogolytáborban játszódott
le. Alig volt nyugalmunk, fizikai állapotunktól függetlenül egész nap
dolgoznunk kellett. A ritka szüneteket arra használtam, hogy a táboron
belül sétálgatva, a kezembe rejtett imakönyvet lapozgattam, mondtam
fohászaimat az otthon levőkért, szabadulásunkért. Egyszer csak a
toronyban az egyik különösen kegyetlen őr ordítani kezdett: – Dáváj,
azonnal gyere ide? Mit rejtegetsz? Felmutattam az imakönyvet, el voltam
készülve a legrosszabbra, hiszen azt csináltak, amit akartak, nem
kellett elszámolniuk velünk. Nem hittem a fülemnek, amikor az őr
egészen más hangon, megcsendesedve leszólt: – Csak imádkozz, én is
szoktam. Egy villanás a lélek mélységeiből, mintha az Úr éppen ennek az
elvadult embernek az arcából mosolygott volna rám. Végezd a dolgodat,
bízzál bennem. Nem ismerheted az útjaimat, de mindig fogsz annyi
biztatást és bizonyosságot kapni, hogy megőrizhesd a reménységet.
Hiszen az én szeretetem mindenkit képes megváltoztatni és megmenteni.
Itt
szeretnék idézni egy három évvel későbbi történetet a Kárpátaljai
Református Egyház életéből, melyről Szabó Károly írásából szereztem
tudomást. A II. világháborút lezáró párizsi békeszerződés a sokat
szenvedett Kárpátalját a Szovjetuniónak ítélte. A református egyház
különösen nehéz helyzetbe került, az állam minden eszközzel akadályozta
tevékenységét. Ekkor a két világháború között alakult Baráti Kör
levelet írt Sztálinnak, közöttük volt két fiatal lelkész, Horkay Barna
és Zimányi József is. A levél szövege a következő volt: „Hatalmas
Sztálin! Isten a német fasizmust sok orosz és más nép fiainak vérével
törölte le. Te a győzelem dicsőségét magadnak tulajdonítottad.
Mindenekben Isten helyére helyezted magad. Hatalmas búzamezők mellett
nagy táblákon hirdette a dicsekvő felírás: Isten nélkül és imádság
nélkül, de műtrágyával és traktorral! Ezért az Úr meg fog alázni, mint
Nabukodonozort. Saját fiaid fognak megvetni téged. Amíg időd van,
szállj magadba, adj dicsőséget a felséges Istennek! Ez a népednek is
javára lesz. A gőgös Belsazár egy éjszaka birodalmával együtt
elveszett.”
A helyi hatóságok egy ideig nem merték a levelet
Moszkvába továbbítani, annyira megdöbbentette őket a lelkészek
merészsége. Azután az írás mégiscsak elkerült Berijához. A kör tagjait
elítélték. De mi maradt Sztálin dicsőségéből, a hatalmas szovjet
birodalomból?
Elmondhatom, hogy sebeim által szabadultam. Sokat
nélkülöztünk, ruházatként azt kaptuk, amit a halottakról szedtek le.
Mindenkinek volt egy bugyra, ha alkalmunk volt rá, a mezőn abba
szedtünk hagymát, sárgarépát, némi zöldséget, az őrök elnézték. Ilyen
körülmények között aztán fertőzést kaptam, megbetegedtem vérhasban, a
testemet hetven gennyes fekély borította. Kórházba utaltak, végül 1945
szeptemberében egy Brassó felé induló vonatra kerültem. Hazaküldtek.
Nagy kérdés volt, mi történt a családommal? Élnek-e a szüleim?
Almásfüzitőhöz közeledve, Bánhidánál lekiáltottam a vonatról a
vasutasoknak: – Él-e az édesapám, Kerényi Lajos? – Él, nemrég
találkoztunk, beszélgettünk is. Éppen szolgálatban van. Jó érzés volt,
hogy tudnak apukámról, úgy éreztem, mintha otthonunk felé közeledve,
egy tágabb család ölelné magához hazatérő fiát. Ez a tágabb család a
hazám, a nemzetem, amelynek ismerem nyelvét, történelmét és hitét,
amely segíti a megpróbáltatások idején.
Hazaérkezésemkor édesanyám
nem volt otthon, a neszmélyi Örökimádás-templomban imádkozott, a
Szűzanya szobránál. Lélekben együtt volt velem és bátyámmal, és ez az
együttlét most fizikailag is beteljesedett, bátyám három hónap múlva
szintén hazaérkezett. Érkezésem időpontja Mária névnapjának vigiliájára
esett, az időpont 1945. szeptember 11 volt. Mivel édesanyámat is
Máriának hívták, másnap már együtt ünnepelhettük az ő névnapját is. Én
biztos voltam abban, hogy a Szűzanya hozott haza, ezért hálából rendi
névként azt választottam, hogy a Fogolykiváltó Szűzanyáról nevezett
Kerényi Lajos. Ez mindenhol így jelenik meg, ez az én hálám a
Szűzanyának. A Fogolykiváltó Boldogasszony engem is hazahozott a
fogságból.
|
|
|
