A digitális világban is meg kell mutatkoznia annak, hogy Isten irántunk
való szeretetteljes figyelme, mely Krisztusban nyilvánul meg, nem egy
múltbéli dolog, és nem is tudományos elmélet, hanem egészen konkrét és
aktuális valóság. A digitális világban végzett pasztorációnak ugyanis
meg kell tudni mutatnia korunk emberének, és az eltévedt emberiségnek,
hogy „Isten közel van; hogy Krisztusban mindannyian egymáshoz
tartozunk” (XVI. Benedek pápa:
Beszéd a Római Kúriához 2009 karácsonyán, L’Osservatore Romano, 21-22 dicembre 2009, p. 6).
A digitális eszközök terén jártas Isten emberénél ki tudna jobban olyan
pasztorációt kibontakoztatni és megvalósítani, amely élővé és
időszerűvé teszi Istent a mai világban, bemutatja a múlt vallási
bölcsességét, mint olyan gazdagságot, amelyből meríteni lehet ahhoz,
hogy méltón éljük a jelent, és megfelelő módon építsük a jövőt? Aki
Istennek szenteltként a média területén dolgozik, annak az a feladata,
hogy egyengesse az utat új találkozásokhoz úgy, hogy mindig biztosítja
az emberi kapcsolat minőségét, a személy és valódi lelki szükségletei
iránti figyelmet; megmutatva a korunk digitális világában élő
embereknek azokat a jeleket, melyek szükségesek az Úr felismeréséhez;
alkalmat teremtve, hogy ránevelődjenek a várakozásra és a reményre, és
közeledjenek Isten Igéjéhez, mely megment és segíti az ember teljes
fejlődését. Isten Igéje ily módon egyenes utat tud találni az új
digitális teret átszelő utak sűrű kereszteződései között, és meg tudja
erősíteni, hogy Istennek joga van jelen lenni minden korban, azért hogy
a kommunikáció új formái között Ő előrehaladhasson a városok utcáin,
megállhasson a házak és a szívek küszöbén, és elismételje: „Nézd, az
ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek
hozzá, vele eszem, ő meg velem” (Jel 3,20).
Tavalyi üzenetemben arra bátorítottam a kommunikációs folyamatok
felelőseit, hogy mozdítsák elő az emberi személy méltósága és értéke
iránti tisztelet kultúráját. Ez az egyik út, amelyen az egyház arra
hivatott, hogy napjaink „digitális kontinensén” a „kultúra diakóniáját”
gyakorolja. Az evangéliummal a kezünkben és szívünkben, meg kell
erősítenünk, hogy itt az ideje olyan utak előkészítésének is, amelyek
Isten Igéjéhez vezetnek nem elhanyagolva, hogy különleges figyelmet
szenteljünk a keresőknek, sőt az evangelizáció első lépéseként
gondoskodjunk keresésük ébren tartásáról.
