|
|
SZENT
KERESZTI ÜZENETEK
2008. DECEMBER
|
JANUS PANNONIUS: LELKEMHEZ
Én lelkem, ki az égi tejúton a földre
suhantál
S bennem az életerő drága zsarátnoka vagy,
Nincs panaszom rád, mert ragyogó és szép a
tehetség,
Mely fölemel s nemesen gyújtja ki szellememet.
Úgy léptél ki a Rák kapuján
fönt, hogy nem is ittál
Búsan a Léthe szelíd habjaiból
feledést.
S ott, hol a fürge Oroszlánt éri a mennyei Serleg,
Ott siklott le az út, életem útja megint.
Észt a Saturnus adott kegyesen, Jupiter meg erélyt, Mars
Bátorságot, a nap lángra csiholta szived.
Vénusz a jóra, az isteni Hermesz a szépre
tanított
S életed őserejét Cynthia adta neked.
(Cynthia állt őrt ott, hol a Lét a Halálba fut
árván,
Ő ez a földi világ s hódol az égnek a
föld!)
Ámha megunva a csillagokat bús porhüvelyembe
Költöztél, ne feledd, hogy nyomorult ez a test!
Mert ha az arca nem is rút és az alakja se félszeg
S termete is daliás: más, ami engem emészt!
Nézd csak e nyűtt tagokat, nincs bennük erő,
csenevészek,
Renyhe a sár, amiből mesteri kéz faragott.
Hol csupa jég a kezem, hol lüktet láztól a
bőröm,
Nap-nap után ez okoz gondot; olyan beteges!
Nátha gyötör folyvást, a fejem zúg
és belesajdul,
Majd meg a két szemem ég s könnyezik, annyira
fáj.
Sokszor a vér is elönt, gyulladt a vesém s ha a
gyomrom
Dermedten didereg, májamat őrli a láz.
Tán e törékeny test is azért volt kedves
előtted,
Hogy csak e gyöngefalú fogda lakója
legyél.
Ó de mit ér a csudás lángész is,
hogyha a test roncs,
Bölcs se leszek, ha ilyen vézna a szervezetem.
Atlasz zord erejét s Miló testét se
kívánom,
Lennék
törpe is én, csak ne gyötörjön a kór.
Így vagy időzz inkább oly testben, amely derekabb, vagy
Költözz vissza megint s járd be az égi mezőt.
|
|
|
